A cellulózalapú, azaz növényi hulladék felhasználására épülő etanolgyártás többé már nem puszta álom. Itt van, megtörténik, kész arra, hogy kereskedelmi mennyiségben, nagy tömegben állítson elő üzemanyagot. Képes arra, hogy a mezőgazdasági hulladékot több millió liter minimális károsanyag-kibocsátással elégő etanollá alakítsa – lelkendezett a Financial Timesnak nyilatkozva Peder Holk Hielsen, az ipari felhasználásra szánt enzimek előállításával foglalkozó dán Novozymes vezérigazgatója.

A vállalat tagja annak a konzorciumnak, amely nemrégiben elindította a termelést az észak-olaszországi Crescentinóban lévő bioetanolgyárában, a világ első olyan üzemben, amely második generációs technológiát alkalmaz. A 150 millió euróból felépített gyár úgynevezett enzimalapú konverziója nagyjából azt a természetes folyamatot másolja le, ahogy a gombák cukorrá alakítják az erdőkben keletkező fahulladékot. Ennek megfelelően a gyártás alapanyaga nem kukorica – mint az első generációs bioetanol-gyártásban -, hanem mezőgazdaságai hulladék és egy gyorsan növő bambuszfajta.

Olasz-amerikai géniusz

Az technológia kereskedelmi szintű alkalmazását lehetővé tevő gyárat a Beta Renewables nevű cég üzemelteti, amely az olasz Mossi Ghisolfi vegyipari csoport és az amerikai TPG tőketársaság közös vállalkozása. A Novozymes tavaly vett tíz százalékot a társaságban. A Beta Renewables a GranBio-csoporttal együttműködve egy az olaszországinál nagyobb üzem építését tervezi Brazíliában, a dán cég 15-25 új generációs bioüzemanyag-gyárban akar részesedést szerezni 2017-ig.

Eközben további vállalkozások számos a Betáétól eltérő új generációs technológiára épülő üzemet indítanak be 2014-ben. Az amerikai Kior faforgácsra épülő gyárat helyezett üzembe nemrégiben – ez sem a Beta Renewables eljárását alkalmazza.

Napfelkelte

Tanúi vagyunk egy új éra születésének, a szemünk előtt játszódik le fejlett bioüzemanyagok korának kezdete – állítja Anselm Eisentraut, az International Energy Agency energetikai tanácsadó cég bioüzemanyag-kutatója. Talán nem olyan gyorsan történik meg mindez, mint amire öt évvel ezelőtt számítottunk, de végül ezt is megéltük. A folyamatot a termék árának versenyképessé tétele mellett piaci szabályozási hiányosságok és a túl bürokratikus engedélyezési eljárások lassítják.

Emellett le kell gyűrni az olajmultik ellenállását. Ezek a cégek piaci részesedésüket féltik a bioetanoltól, mit sem törődve annak viszonylag alacsony légszennyezésével. Az USA-ban az olajipar lobbizása miatt nem lehet tíz százaléknál nagyobb arányban bioetanolt tartalmazó benzint fogalmazni, Európában pedig csupán öt százalék a bekeverési arány.

Ötven százalék

Az aggódás megalapozott lehet: a második generációs bioüzemanyagokkal foglalkozók ugyanis azt állítják, hogy a mezőgazdasági termelés korlátozása nélkül – azaz csupán hulladékok, illetve az élelmiszer-termelésre alkalmatlan területeken termelt növények felhasználásával – 50 százalékra emelhetik az üzemanyagokban foglalt bioetanol arányát.

Az IEA adatai szerint 2012-ben napi 1,86 millió hordó bioüzemanyagot termeltek az első generációs gyártók. Ez nagyjából megegyezik a 2011-es termeléssel, mivel az USA kukoricatermő területeit sújtó szárazság visszavetette az amerikai bioetanol-gyártást. A szervezet becslése szerint a termelés 2018-ra napi 2,36 millió hordóra megy fel, ami a világ üzemanyag-felhasználásának négy százaléka, írja napi.hu.