Sziasztok. Laci vagyok.

Szia Laci! – mondják csoport ma összegyűlt tagjai.

Nos… be kell vallanom, sorozatfüggő vagyok.

Bravó! – hangzik fel a második sorból. Ez az! Szép volt! – mondják leghátul… Kis, gyorsan elhalkuló taps.

Húhhh! Jó hogy végre ki tudtam mondani, köszönöm nektek!

Mindenki mosolyog, bólogat, és a szemekből együttérzés és bátorítás sugárzik. Ahogy lejövök az emelvényről, néhányan elismerően megpaskolják a vállam, és egy srác pedig, ahogy visszaülök a helyemre, meglapogat.

Pont így éreztem magam, mint egy anonim sorozatfüggők kedd esti klubján, amikor az egyik kedvenc tv-sorozatom utolsó évadának utolsó része után megvilágosodtam.

Igen, sorifüggő vagyok!