Mendelssohn halála után zenéjének megítélése hasonlóan alakult, mint csodált és általa felfedezett elődjéé, Baché: a feledés homályába merült. Újrafelfedezésére csak a 20. században került sor, Vashegyi György vezénylése pedig garancia volt arra, hogy Mendelssohn Paulusa a lehető legmagasabb színvonalon, értő olvasatban kerüljön előadásra.