Kiderült, miért folytat küzdelmet két “ócskavas telepért” egy ukrán és egy arab befektető. A három évvel ezelőtt bezárt tiszapalkonyai széntüzelésű és a berentei biomassza alapú erőművet ugyanis újra lehet indítani. Ennek oka, hogy a paksi atomerőmű új blokkjainak üzembe lépésével új, úgynevezett csúcskiegyenlítő és tartalék erőművek belépésére van szükség.

A tartalék erőművek akkor termelnek energiát, ha az atomerőművi blokkok közül akár egy kiesik, míg a csúcskiegyenlítő erőművek akkor, ha ingadozik az atomerőmű teljesítménye. Ez utóbbira alkalmas lehet a Dunamenti Erőmű, a tartalék kapacitásra pedig a két kelet-magyaroszági energiatelep. Az első számítások szerint várhatóan 700 MW-os pluszkapacitásra lesz szükség – ami önmagában indokolhatja a tiszapalkonyai és a berentei erőművek megvételét. A tiszapalkonyai leállás előtti teljesítménye 90 MW, a berenteié 71 MW volt – de erre, illetve nagyobb teljesítményre csak felújítás után lennének képesek ismét.

A két energiatermelő egység korábban egy cégben, a felszámolás alá került AES Borsodi Energetikai Kft.-ben működtek. Ezekre egy arab (Duna Electric Kft.) és egy ukrán befektető (FMG-BUD) konzorcium tett ajánlatot, és a felszámoló BIS Zrt. az utóbbit hirdette ki győztesnek. A hónapok óta tartó küzdelembe mindkét fél megmozgatta lobbierejét is, az erőművek esetleges újraindítása ugyanis azt jelenti, hogy tartalék erőműként bekerülhetnek a hazai energiarendszerbe, míg a Dunamenti Erőmű csúcsidőszakban “aranyáron” szállíthat be villamos energiát a rendszerbe. Így viszonylag gyorsan megtérülhet a vételre és beindításra fordított pénz.

A gigaüzlethez persze komoly kormányzati támogatás is szükséges, hiszen a kiemelt “csúcskiegyenlítői” státuszra alkalmas Dunamenti Erőmű a kormányzati holdudvarhoz is sorolható a MET Magyarország Zrt.-hez (illetve Svájcban bejegyzett tulajdonosához, a MET Holding AG-hez) tartozik, amelyben lapinformációk szerint érdekelt mások mellett Garancsi István is. Szóba jöhetnek még ezen kívül a lőrinci, a bakonyi, a litéri és a sajószögedi nem működő erőművek is, nem beszélve a gönyűi korszerű gázturbinás erőműről.

Jelenleg szintén nem üzemel a 900 MW-os Tisza 2 erőmű, amely – a másik két észak-kelet-magyarországi erőművel ellentétben – jól karbantartva, rajtra készen áll és akár most is alkalmas lenne a tartalék erőművi szerepre. A magyar magántulajdonban levő erőműről az elmúlt hetekben elterjedt az a hír, hogy eladásra kerül, de értesüléseink szerint az értékesítés jelenleg “nem reális alternatíva”.

A paksi bővítéshez kapcsolódó üzlet nagyságrendje több tízmilliárd forintos lehet, legyen szó tartalék státuszról vagy csúcskiegyenlító erőművekről.

A két észak-kelet-magyarországi erőműre kiírt felszámolási pályázat legutóbbi fordulójából az arabokat formai okok – lebélyegzett boríték – miatt kizárták, az ukrán vevőjelölt pedig azért nem tud birtokba lépni, mert az ügyben még nem mondta ki a végső szót a Debreceni Ítélőtábla. Ugyanakkor az ukránok már március végén kifizették az általuk ajánlott vételárat, vagyis a 604 millió forintot. Az arabok állítólag ennek a dupláját ígérték, de ezt az ajánlatot a felszámoló érvénytelennek minősítette. Az ukránok – elmondásuk szerint – az erőműveket újraindítanák, és mellé napelemfarmot is telepítenének, míg az arab vevőjelölt ipari parkként hasznosítaná a 160 hektáros területet. Mindkét ajánlat mögött viszont jó eséllyel a paksi bővítés áll, a megtérülés már most borítékolható lenne.

forrás: napi.hu