Rodolfo Dirzo, a Stanford Egyetem biológus professzora, a tanulmány szerzője az erőforrások túlzott kiaknázását és az élőhelyet pusztítását jelölte meg a kihalások fő okaiként.

A Science tudományos lapban közölt írás szerint 1500 óta összesen 322 szárazföldi gerinces állatfaj tűnt el, és a megmaradtak létszáma is 25 százalékkal csökkent. A gerincteleneknél még rosszabb a helyzet, a vizsgált fajok előfordulása 45 százalékkal esett vissza.

Egyelőre senki sem tudja megmondani, hogy milyen következményei lehetnek a további fajok kihalásának. Dirzo arra figyelmeztet, hogy felborulhat a most stabil ökoszisztémák működése, ami az emberek egészségére is káros hatással lehet. A rágcsálók elszaporodása és a kórokozók elterjedése növeli a betegségek továbbadásának kockázatát.

Májusban a Duke Egyetem biológusai adtak ki egy jelentést arról, hogy a hatodik kihalási hullám elején járhatunk, és arra a megállapításra jutottak, a múltbéli és a jelenkori kihalások vizsgálatával, hogy a növények és állatok kihalása most ezerszer gyorsabb ütemben zajlik le, mint az emberi populáció megjelenése előtt.

Szerencsére még van időnk ezen változtatni, ha jobban odafigyelünk a túlélő fajokra. A Scientific American tudományos lap szerint az emberiségnek még van egy-két évszázada, hogy megakadályozza a kihalások tömegessé válását. Ehhez olyan előrejelző módszereket kell kifejleszteni, amelyekkel modellezni lehet az ökoszisztémák várható változásait, hogy hatékony megőrzési módszereket tudjunk kidolgozni.

forrás: index.hu