Az eddig megszokotthoz képest erősen megvágott, majd félbeszakadó főcímmel nyitunk – itt már sejteni lehet, hogy ma rendkívüli részhez lesz szerencsénk: gatyákat és állakat felkötni, hullámvasút indul. Csinos fiatal nő menekül futva támadója elől, Főncsi az irodában ülve minden lépését hallja, és egyre nyűgösebben vezényli bosztottját, hogy merre menjen a nőt megmentendő. A csaj először felborul, majd továbbügetve zsákutcába jut, pillanatokkal elcsípése előtt érkezik meg a felmentő sereg – egy jól irányzott hátlövés (miért nem térd?), és a támadó kiikatva. A sötétből előbukkan a hős megmentő, hogy lássuk az arcát, és baszki rohadtul nem John az!! Gyorsan kiderül, hogy mégegy támadó van, Mr. Dillinger (Főncsitől tudjuk meg a nevét) abba is beledurrant egyet, szintén nem térdnél, és ígéri a megmentett nőnek, hogy több rosszarc már nem támadja meg ma este, azzal meghívja egy italra.
Mielőtt infarktust kapnánk, a készítők megkönyörülnek rajtunk és kiderül: 2010-ben járunk, Főncsi még bőven tolószékben ül, és beletörődő arckifejezéssel veszi tudomásul, hogy jobbkeze a megmentett célszemélyt piálni viszi, a rosszfiúkat pedig a túlvilágra küldte kórház helyett.
