Az Északi Fény létének napvilágra kerülése, majd annak kormányzati letagadása nem jelenti azt, hogy a média leszállt a témáról – TV, újság stb, még a csapból is ez folyik. John és Shaw kajáldában ülnek, a nyilvános TV készüléket ők sem kerülhetik ki, így a beszélgetésük is e körül forog. Hősünk kicsit aggódik, hogy mi lesz most, de Rico vállat rándít: örül, hogy Irányítás szarban van, hiszen anno meg akarta őt öletni, a számok meg jönnek, szóval a gép működik – a többi nem számít. John kiszúrja, hogy megérkezett a célszemély, így nincs több beszéd, melóra fel.
Két drogdílerhez (!) jöttek bizniszelni, a rosszarcok hozták a kábszert, exügynökeink pedig egy milliót, dollárban. Mielőtt nagyon meglepődnénk, gyorsan kiderül, hogy ők a célszemélyek, a két tagról ugyanis Johnék már tudják, hogy egymás háta mögött milyen lépéseket tettek azért, hogy a millert egymaguk költhessék el a másik tudta nélkül – ezt sorolják is rendesen. A két bűnöző egymásnak esik, Johnék pedig ezt kihasználva kiütik őket, majd szétszórnak némi anyagot, üzennek Fuszkónak és távoznak. Közben Shaw megismétli, hogy szerinte minden rendben a géppel, jönnek a számok, de aztán eszébe jut a logikus kérdés: mégis ki foglalkozik a relevánsokkal? A válasz motoron érkezik Forrás képében, aki magával vinné Ricot egy releváns szám ügyintézésre, de John nyugodjon meg, Főncsi nemsokára hívja Washingtonból, ott lesz rá szükség. Exügynökeink nem túl lelkesek, de ráállnak a dologra, a csajok balra el, Johnnak pedig jön a beígért hívás Haroldtól, irány a főváros.
