Újragenerálozott főcímmel indítjuk az évad második részét, ahol már az első mondat megüti a fület: „we are being watched”. Gondolom a csere nem véletlen, mint ahogy az sem, hogy most a szereplőket a Szamaritánus kameráján át látjuk (egyelőre mindenki neve mellett az „irreleváns” szó szerepel). De nézzük az eseményeket. Főncsi ügyködik hegesztővel a kezében, gyanítom az új főhadiszálláson, mikor sms-t kap Johntól, amiben vacsizni hívja. Odamegy, ki is rendeli a hamit, ám hősünk nem jelenik meg, csupán telefonál, miszerint rengeteg a papírmunka az őrsön, nem tud elszabadulni. Na persze. Viszont ha már Harold arra jár, talán megfigyelhetné az új célszemélyt, az ő törzshelyére invitálta ugyanis John főnökét burkolni, hogy összekössék a kellemeset a hasznossal.
Főncsinek meglepődni sincs ideje, már jön is az információáradat a nő fényképe mellé: Claire Mahoney másodéves főiskolai hallgató, szuper matematikus (szia, Illés!), valamint sakkbajnok, aki három számítógépes rendszer ellen játszott parallel, és mindet legyőzte! Két napja viszont halomban követi el a törvénysértéseket plusz egy fegyvert is vásárolt, szóval valami nagyon gáz körülötte. (Beszélgetés közben Fuszkó lecsap egy nagy kupac aktát John elé azzal, hogy reggelre nézze át, majd vigyorogva eloldalog, míg hősünk úgy néz rá, hogy abból minimum egy jól irányzott jobbegyenes lenne, ha nem az őrsön ülnének – én meg felnyihogok). Főncsinek nincs más választása, mint a diákot figyelni, bár azt nem igazán érti, ilyen esetekre miért nem lehet Rico-t mozgósítani. Hát, mert ő most elfoglalt…
