Mi sem mutatja szemléletesebben a természet erejét a kolontári vörösiszap-katasztrófa után három évvel, mint a tározó közelében el nem takarított iszapon keresztül kiserkenő, élénkzöld nádhajtás. A tározó közelében a mai napig kisebb-nagyobb vöröses földdarabok őrzik az iszapömlés emlékét, bár úgy tűnik, a természet átvette a hatalmat a nehézfémekkel és lúggal terhelt talaj felett, legalábbis a méteres nádszálakat és a gazt elnézve.

Ma már aligha jönne rá egy idetévedő idegen, hogy Magyarország egyik legnagyobb ipari katasztrófája történt itt három éve. A Kolontár és Devecser között elterülő földeket ismét művelik, az elöntött településrészeket rehabilitálták, nyoma sincs már a környéket korábban uraló vörösségnek. „Aranyiszap volt ez nekünk” – utalt is egy közmunkás arra, hogy az iszapfolyam nem csak émelyítő szagú, mindenen ott maradó dzsuvát hozott magával, hanem új parkokat, lakónegyedeket, tereket vagy éppen árkokat is. Jelenleg is folyamatos az építkezés, a kolontári emlékpark mellett például egy varroda épül.

Nem volt drasztikus a helyzet

A Torna-patak menti földek nagy részét, ahol végigfolyt az iszap, a devecseri önkormányzat vásárolta fel, Devecser Somlóvásárhely felöli részén iparterületet hoznak létre, Devecser és Kolontár között energianövényt termesztenek, így oldják majd meg az iskola és az önkormányzat fűtését. Ez tudatos döntés volt, Toldi Tamás polgármester szerint 10-15 évig nem gondolkodnak másban, mert nem akartak a szennyezett talajban fogyasztásra alkalmas növényeket termeszteni.

A környék talajának élővilágát a földbe szivárgó lúg tönkretette, a zagy pedig eltömítette a föld pórusait, így az nem jutott levegőhöz – mondja Gruiz Katalin, a BME Alkalmazott Biotechnológia és Élelmiszertudományi Tanszékének docense, aki az elöntött részek környezeti kockázataival foglalkozott. Szerinte a talaj mára nagyjából helyreállt, bár ez attól is függ, hogy mennyire lepte el az iszap.

A talaj egészségéhez elengedhetetlen talajlakó állatok meglepően gyorsan visszatértek, így egyáltalán nem volt drasztikus a helyzet – mondja Winkler Dániel, a Nyugat-Magyarországi Egyetem docense. Abban mindkét kutató egyetért, hogy a vékony iszapréteg beforgatása még javít is a talaj minőségén, ami még nincs a katasztrófa előtti szinten, de Gruiz Katalin szerint ez nagyrészt 5 éven belül visszaállhat, még ha ezen a környéken nem is számított korábban sem jó minőségűnek a föld.

„A probléma, hogy a vörösiszappal együtt a talaj legtermékenyebb, felső részét is elvittek, és nem jó minőségű földet hoztak helyette” – panaszkodott egy somlóvásárhelyi gazda arról, hogy a gyakorlatban kevésbé biztató a helyzet. Tavaly az alacsonyabb (tehát jobban szennyezett) részeken elvetett kukoricája kidöglött, és az igénytelenebb búzának is felére esett vissza a termésátlaga. Egy kolontári gazda is kénytelen volt kukorica helyett búzára áttérni, bár van olyan földje, ahol idén már a kukoricával sem volt gond. Velünk szemben azonban az iszapcsapás melletti gazdálkodásban dolgozó közmunkások elégedettebbek, szerintük még a gaz is jobban nő, mint az iszap előtt.

A szennyezett patak

Többen megemlítették viszont, hogy a Torna-pataknak többször vöröses a színe, főleg estefelé és eső után. A kolontári vasútállomás közelében a Mal felől vöröses, habzó csurgalékot engednek a patakba. A csurgalék mellett egy kupacban feltehetően gipsz állt, vélhetően abból szokták semlegesíteni a lúgos hatást. A patak és a csurgalék találkozásánál látszik a kontraszt, hogy milyen nádnak lenni látszólag tiszta vízben, és milyen vörösiszapos lében ázni.

A teljes cikk itt olvasható.