Kedves Benedict Cumberbatch rajongók! Ígéretemhez híven alább olvashatjátok rajongásunk tárgyának egy korábbi sorozatos munkájának bemutatását. A nemrég megénekelt Parade’s Enddel szemben ez egy napjainkban játszódó sorozat, korántsem a romantikus fajtából, amit bátran ajánlok azoknak is, akik a Person of Interest kapcsán találkoztak az írásaimmal, hiszen a „Nagy Testvér” mindenhol ott van (legfeljebb épp nem „a Gép”-nek hívják)…

Sivatagi menekülttáborban indítunk az afganisztáni határnál (pontosan meg nem jelölt évben), ahonnan egy nagyonis európai kinézetű férfi és arab társa távoznak dzsippel. Másik járművet is látunk bár jóval messzebb, benne két rosszarcú férfival. Egyikük hívást kap, mire levegőbe enged egy sólymot, a madár testén kamerával. A dzsip utasaihoz eközben még egy férfi csatlakozik, majd haladnak tovább – gyorsan kiderül, hogy a madár róluk készít légi felvételt, melyet a rosszfiúk egyike okoskütyüjén figyel. Egy pillanatra Londonra váltunk, ahol épp éjjel van – vörös hajú nőt telefon ébreszt, annak kijelzőjén ő is látja a robogó kocsi képét, majd azt is, ahogy egy pillanat múlva atomjaira robban.

[…] Bővebben!

Gyorsan megtudjuk, hova utazott Avi az elmúlt rész végén azzal a rengeteg pénzzel: a kocsijában ugyanis Sully ül feleségestül, ebestül – szóval ez az első lépés az apukinyiffantó akcióban. Az utazás azonban Bostonból L.A-be nem is olyan egyszerű mutatvány, erre Avi nagyon gyorsan kénytelen rájönni. Előszöris Sully már nem fiatal, ezért félóránként meg kell állnia brunyálni, amit először titkolna, de kedves felesége rikácsolása nem engedi elfelednie. Ray persze okostelón követi a haladásukat, és rohadtul nem érti, mi ez az állandó megállás, morcosan hívja beosztottját felvilágosításért.

Illetve elsőre nem sikerül telefonálnia, mert Conor jelenik meg az éjszaka közepén a konyhában, megtámadja a hűtőszekrényt, és apját is: Ray ugyanis azt ígérte, hogy a holnapi Kid’s Choice Awardson ő is ott lehet, méghozzá Tommy Wheeler társaságában. Örege nem feltétlenül boldog, de mielőtt hangot adna ellenérveinek, Conor kontráz: tudom, hogy perverznek tartod őt, de csak szereti a transzikat, meg részegen a nőket (?), engem sosem bántott, amúgy meg megvédem magam, ha kell. Hősünk bősz vigyorgással megígéri, hogy elintézi gyermekének az esti bulit a filmsztárral. Mikor végre magára marad, dühösen hívja Avit a megállás miatt, de ő is elég morcos, hogy ekkora idióták mellett gardedám; ám a főnöki utasítás parancs, ha kell bepelenkázza utasait, hogy haladhassanak.

[…] Bővebben!

Ray rettentő dühösen trappol a kikötőben egy yachthoz, konkrétan annak tulajdonosára mérges, így mikor meglátja a tagot, laza lábmozdulattal beakolbólítja a vízbe. Gyorsan kiderül, hogy az öntött ürgét Franknek hívják, és nem mellesleg FBI ügynök, hősünk pedig azért dühös rá, mert hiába fizeti, Miller ügynök mégis a nyakában liheg. Nos, újdonsült vidránk szerint Miller kitartó bulldog típus, szóval ha rájuk mászott, nem lesz könnyű megszabadulni tőle. Ray kéri, hogy Frank állítsa le „kollégáját”, ám a férfi szerint ez nem így működik. Hősünk kihalássza az ügynököt, aztán morcosan odébb áll.

A Donovan házban Conor és Bridget reggeli közben arra próbálják anyjukat rávenni, hogy engedje el őket Bunchy házavató bulijára, ekkor lép be Ray, és beint egy méretest. Aztán leesik az álla is az infótól, miszerint az idióta öcskös házat vett. Dühösen elvakogja, hogy ha apja bármelyiküket is hívja, azonnal tudni akar róla – a gyerekek döbbenten hallgatnak, majd irányba állnak a suliba. A házaspár kettesben marad, Abby rögtön kérdi férjét, mégis merre járt? Ura kamuzással próbálkozik, de mikor vizes nadrágja lebuktatja, túl sok infót akkor sem ad át, lévén a bizniszről nem beszélünk, ugye.

[…] Bővebben!

Ray rettentő dühösen trappol a kikötőben egy yachthoz, konkrétan annak tulajdonosára mérges, így mikor meglátja a tagot, laza lábmozdulattal beakolbólítja a vízbe. Gyorsan kiderül, hogy az öntött ürgét Franknek hívják, és nem mellesleg FBI ügynök, hősünk pedig azért dühös rá, mert hiába fizeti, Miller ügynök mégis a nyakában liheg. Nos, újdonsült vidránk szerint Miller kitartó bulldog típus, szóval ha rájuk mászott, nem lesz könnyű megszabadulni tőle. Ray kéri, hogy Frank állítsa le „kollégáját”, ám a férfi szerint ez nem így működik. Hősünk kihalássza az ügynököt, aztán morcosan odébb áll.

A Donovan házban Conor és Bridget reggeli közben arra próbálják anyjukat rávenni, hogy engedje el őket Bunchy házavató bulijára, ekkor lép be Ray, és beint egy méretest. Aztán leesik az álla is az infótól, miszerint az idióta öcskös házat vett. Dühösen elvakogja, hogy ha apja bármelyiküket is hívja, azonnal tudni akar róla – a gyerekek döbbenten hallgatnak, majd irányba állnak a suliba. A házaspár kettesben marad, Abby rögtön kérdi férjét, mégis merre járt? Ura kamuzással próbálkozik, de mikor vizes nadrágja lebuktatja, túl sok infót akkor sem ad át, lévén a bizniszről nem beszélünk, ugye.

[…] Bővebben!

1918 februárjában járunk, egy frontra tartó vonaton érdekes társaság húzza meg magát közös vagonban: Christopher, McKechnie és Perowne került össze – a trióból csak a középső nem büntiből van itt, bár ő annak érzi. Légitámadás van, összekucorodva, behúzott nyakkal beszélgetnek. Úgy nézem McKechnie némileg kinőtte magát – már nem üvölt magából kikelve a félelemtől bombázás közben, Perowne annál inkább be van tojva.

McKechnie még mindig a Christopher által (az előző részben) írt költeményt lóbálja, hogy most már tényleg hamarosan lefordítja latinra három perc alatt. Hősünk a füle botját nem mozdítja. Latinosunk ekkor másik irányból támad, és azt állítja, hogy Chris a feleségét ajánlotta a tábornoknak előléptetésért cserébe (ez már nem ucsi kicsit?). A férfinek meglepődni sincs ideje, Perowne ugyanis verbálisan a vádlónak ugrik, de gyorsan észbe kap, hogy rohadtul nem az ő dolga egykori szeretőjét védeni. McKechnie leesett állal les a kirohanásra, aztán tovább szapulja Christophert – igazán nem értem mi az utálata oka.

[…] Bővebben!