A színház mindig prioritást élvezett a kultúrpolitikában, ma pedig a teátrumok többsége már nemcsak a pénztárcájánál, de ideológiájában is összenőtt az állammal. A póráz elleni lázadás kockázatos, mégis gyorsan terjedő formája a privatizáció, melynek során az igazgatók, háttértulajdonosok és teljes társulatok igyekeznek bebizonyítani, a magyar színház nem az adófizetők finanszírozta kényszerű sznobéria, hanem valós piaci tényező. Budapesti teátrumvezetőket kérdeztünk visszautasíthatatlan ajánlatokról, több száz fős nappalikról és milliomos nézőkről.